Médiatár
Településünk története
Címer bemutatása
A címer pajzs alakú, három részre tagolt. Szemből nézve a bal felső negyed
vörös színű, búzakalászokkal. A szín hagyományos magyaros tónusú, a kalászok a kiváló gabonatermő településre utalnak. A jobb felső negyed kék színű, szőlőfürttel. A kék szín a békés lakosságot jellemzi, a szőlőfürt a kiváló bortermő helyre utal. Középen a címert hullámos vonal osztja fel, mely a Kapos folyót szimbolizálja. A címer alsó felének alapszíne zöld, mely a Kapos völgy legelőire emlékeztet, a mezőben levő farkas kontúrja a község nevére enged következtetni. A címer kerete egybefüggő arany színű csík, mely a szabályoknak megfelel.
A település bemutatása
Kurd a Dunántúli-dombság Tolnai-Hegyhát elnevezésű kistájon fekszik, a Kapos folyó völgyében. Településünk a Dombóvári kistérséghez tartozik, onnan 20 km – re, megyeszékhelytől, Szekszárdtól 50 km – re található.
Történelméről:
Településünk és környéke már ősidők óta lakott. Szívesen telepedett meg itt a halászó, vadászó ember, mert a Kapos bőven ellátta hallal, a környező erdők pedig vaddal.
A vaskori emberek nyomai is fennmaradtak, a Galliából érkezett kelták letelepedtek, ötvösmunkáik az akkori kor legszebb termékeivel vetekedtek.
A rómaiak idejéből is maradtak településnyomok, melyek a gyulaji út mentén láthatók. A cserepek, téglák fejlett építészeti kultúráról árulkodnak. A mai Kapos híd helyén már akkor is jelentős átkelőhely lehetett, az akkori technikával állandó fahidat építettek rajta. A szőlőhegyen már akkor meghonosították a szőlőművelést.
A falu területét a rómaiak után gótok, majd germánok lakták, a honfoglalás után a Héder nemzetség tagjai telepedtek le, innen származik községünk neve is, a honfoglaló magyarok egyik vezéralakja Kurt vagy Kurd névre hallgatott, török nyelven farkast, totemállatot jelent, ami a kurdi címerben vissza is köszön.
A török pusztítás ezt a területet sem kímélte, a falu pusztasággá vált. A török seregek védelme alatt sok szerb telepedett le, a török kiűzése után rácok és tótok népesítették be a falut.
A német telepeseket először 1756–ban hozták be, először pár család került ide, de amikor egy tűzvész miatt a falu kétharmada megsemmisült, ez után került ide a németség nagy része, akik iparosak voltak, újjáépítették a községet.
A két világháború során a falu jelentős károkat szenvedett, majd a kitelepítések tizedelték meg a lakosságot.
A község aztán hamar benépesült, sok háborús menekült élt a faluban, elfoglalták az üresen maradt házakat, akik eddig putriban éltek azok is lakóházhoz jutottak, elindulhattak a polgárosodás útján. Nagy változásokat hoztak az 1965–75–ös évek. Javult a közellátás, új házak, utcák épültek, és megkezdődött a falu kulturális és esztétikai fejlesztése.
Gazdaság, ipar
A kurdiak jelentős része mezőgazdasággal, állattartással foglalkozott, nem is voltak igazán szegények, akiknek a mindennapi megélhetés nehézséget okozott volna. Legeltetési társulat, Erdőbirtokosság, Tejszövetkezet alakult, malom működött.
1967–ben indították be a Dobozüzemet, ami 2011–ig működött, többeknek nyújtott munkahelyet.
A Kurdi Új Élet Mezőgazdasági termelőszövetkezet az 1960–as évek elején jött létre, kb 300 főt foglalkoztatott, ami a gazdaság korszerűsödésével folyamatosan csökkent, megszűnésekor 150 dolgozónak szűnt meg a munkahelye.
Oktatás
A kurdi iskola 1834–ben épült a templom mellett, egytantermű volt 1879–ig, amikor két tantermű, majd három tantermű lett. A mai Nagyiskola az Eszterházyak erdészháza volt, addig az Iskola a mai Kisiskola helyén működött, amit a 60-as években korszerűsítettek.
Óvoda
Az óvoda épülete 120–130 éves lehet. Eleinte képesítés nélküli „óvónők” dolgoztak itt 50–60 gyerekkel. Az 1960–as évektől már képzett óvónők foglalkoztak a gyerekekkel, két csoportban, két dajka segítségével.
